Gyűrűspuszta Biogazdaság

 

Biohof

 

 

A Gazdaság

Lakók

Mulatságok

Vakáció

Biohús

Lovaglás

Retriever tenyésztés

Környékünk

Kapcsolat

Vendégkönyv

A mangalica

Szokatlan, tömött alsó szőrzete és göndör sörtéi miatt „gyapjas sertés”-nek is nevezik a mangalicát. Napjainkban kevés olyan háziasított sertésfajtát tartanak, amely őséhez, a vaddisznóhoz hasonlóan ilyen vastag szőrzettel rendelkezne.

Három színváltozatban tenyésztik: a nagyobb szőke- és vörös mangalica mellett megkülönböztetünk kisebb termetű fekete mangalicát, amelynek világos ún. „fecskehasa” van (fecskehasú mangalica). Zsírrétegük, illetve szőrzetük extrém időjárási viszonyok között is megóvja e robusztus sertéseket, így egész évben a szabadban élhetnek, feltéve, hogy megfelelő karám és sárdagonya áll rendelkezésükre.

A mangalica sertésfaj kialakulása a XIX. század harmincas éveire nyúlik vissza. A korban jellemző magyar sertésfajtát ún. sumadia sertésekkel keresztezték. A XIX. század végére a mangalica uralkodó tenyészfajtává nőtte ki magát.

A második világháború után új lendületet kapott e régi fajta tartása, mivel az akkori kedvezőtlen életkörülmények között is jól megállta a helyét. A XX. század ötvenes éveivel bezárólag a mangalica volt az uralkodó sertésfajta Magyarországon. Ekkor azonban az angol sertésfajták olyannyira kiszorították, hogy a hetvenes évek végére mindössze 200 fajtatiszta példányt tudtak számba venni.


Napjainkban újra tenyésztik, mégpedig elsősorban ökológiai állattartásra berendezkedett gazdaságokban. Húsa különösen ízletes és szaftos, és főként - a hagyományos sertéshússal ellentétben – koleszterinszegény.